Üdv a csapatnak!
Szabó Béla vagyok - 1977.06.10 óta. Debrecen, Békéscsaba, Budapest a városaim, utóbbiban leragadtam, immár 8. éve. Közgazdász vagyok hivatalos minőségben.
Restellem, de egészen idén márciusig lövésem nem volt, hogy létezik a flipper megszállottainak egy naprakész és immáron híres-neves klubja…Örömmel láttam, hogy a hiánypótlás megvan és sikeresen promotáljátok a játékot, van is létjogosultsága, hiszen ezt az életérzést kétlem, hogy bármely jelenség tudja (re)produkálni.
Kezdet
A 90-es évek elejére Commodore platformokra írt játékok unalmasak és elavultak lettek, ahogyan a gyerekszoba is, ahol birkóztam ezekkel. Történetesen épp ekkor jelentek meg a nagyon csábító alternatívát nyújtó játéktermek, tele a Midway, Capcom, stb csodáival.
Helyszín (pontosabban) a később a piacgazdaság és a szabályozási környezet martalékává vált békéscsabai Lloys és Korzó nevű "művházak", 1991 táján. Jómagam akkoriban épp gimnáziumba jártam, de a délutáni fakultációk helyett húszasokkal a zsebemen. egy (nagyon) új generációnak tagjaként vártam, hogy sorra kerüljek a Street Fighter II-n, a Mortal Kombat I-II-őn, a Final Crash-en, Dragon Ninján, Black Dragon-on, Moonwalker-en, meg persze a Pang-on. Kifejezetten kellemes visszagondolni arra, hogy az első telepesek között voltam a Mo-n sajnos igen rövid életű arcade-világban.
Flipper
Őszintén szólva idegenkedve figyeltem először, ahogy néhányan próbálkoztak a Williams Taxi-ján >> akkor hétmérföldes léptékűt durrant a computergrafika / szimuláció. No persze a coin-op shootemup-ok, oldalra scrollozó kaland-akció játékok lineárisak, limitáltak, kiszámíthatóak, no meg cérnázhatók* voltak >> nem nyújtották sokáig az eredeti élményt.
* ha valaki nem ismeri a kifejezést:
a fémpénzzel működő játékgépek pénzbefogadó mehanizmusának átverése, amikor is egy erősebb levonós (matrica) ragasztó és anyu spulnijáról levágott 20-30 centi forma cérnaszál segítségével a “gépkezelő” ingyen játék(ok)hoz jut.
Az elv nagyon egyszerű: az érme bejutását jelző switch-en kellett remegtetni a 20 forintost. Persze a kivitelezés nem volt ennyire egyszerű…gépkasztninként változhatott az érzékelő pozíciója, érzákenysége, stb, plusz a teremfelügyelő is könnyen felfigyelhetett a másodpercenként 5-8 új játék csörömpölésére.És akkor jöttek a korai 90-es évek flinyói… A teljesen új élményre, a végtelen számú végkifejlet izgalmára azonnal rákaptunk. Itt nem a CPU irányítja az ellenfelet, nem lehet “végigcsinálni”, a helyzet feletti kontroll az ügyességen és nem egy programkód ismeretén múlik.
A totális függőséget a lendületes, innovatív, brilliáns (nincs mese: korszakalkotó) Indiana Jones és Twilight zone idézte elő. Ha valaki meg akar tanulni golyót kezelni, stratégiát építeni, ha audiovizuális kavalkáddal akarja kábítani magát, vagy a mindenféle ötleteken és megvalósításokon ámulgatni, ez a két gép a mai napig kötelező.
Nem mellékesen a hatalmas játéktér, a készítők és designerek extra leleményei (pl. a csinnadrattás DMD kijelzők, vagy a hangok és fények orgiája) erősen vonzották a közönséget, főleg a csajokat. (Sok kellemes éjszakát köszönhetek sztem a flippernek

)
Most
Igyekszem minél többet játszani, szerencsére Bp-n vannak jó gépek sokfelé. Mindenesetre egy White water-t beszereztem, aminél sztem kevés eltaláltabb (kihívás – élmémy – jutalmazás – otletek) flipper létezik. Sosem mertünk rajta anno játszani, mert a jones-on és a zone-on felépített image-ünket hamar lerombolta volna ez a kegyetlen tempójú gép.
Kedvencem sosem volt igazán, pontosabban mindig van egy aktuális szerelem: ez most a Monster bash, felülmúlhatatlannak tűnik a játékélménye (bár még a circus voltaire-t és az arabian nights-ot nem ismerem), hál' istennek a Tátra sörözőben van is egy.
Naná hogy Williams/Bally rajongó vagyok, azon belül is a 90-es évek sorozata az én világom. Bár a minap találkoztam a Stern NBA-jával és hát mitnemondjak... odaragasztott rendesen magához. (Stern-éknek ez eddig nem sikerült.)
Tervezek egy parkot összeszedni, de a hely-, idő- és persze a pénzfaktor is egyelőre korlátoznak, de semmiképp nem tántorítanak el.
Zárszó
A flipper – mint a legsportosabb játék és egyben a legjátékosabb sport - közös nevezőre hoz bárkit, aki játssza és új hősöket teremt… Egy valódi élmény és kihívás, nem ámít, nincsenek kiskapuk (egy bangback azért közel sem nem ugyanaz, mint a MK II-ben a “ugrok-rúgok-két lépés hátra és ismét” csalás), sokszínű és megunhatatlan. A gravitációval incselkedünk egészen addig, amíg kapacitásunk engedi.
A legszebb, hogy - hasonlóan az élsportokhoz - vannak a flipper mívelők és az őket megfigyelők, viszont én sosem láttam olyan embert, akit hidegen hagyott volna ez, a világ legelemibb szabálya alapján működő bolhacirkusz…
Nem kérdés, hogy ez a játék mindig képes lesz megújulni.
Na, neki is megyek a WW-nek és levakarom az 1.8 mrd-os rekordomat!
hajrá
bC