Yep, jó látni, hogy ez a gép menni fog, és nem virágdézsaként végzi. Egyetlen kérdés: Földrajzilag merre vagy?
Tatai vagyok, és van egy zárt kisteherautóm direkt flipperek szállítására! :-D Na jó, ez azért túlzás, de tényleg belefér vagy 4 db flipper/fuvar. :-)
iszok valamit.
Ömlengek egy kicsit magamban, hátha valakit érdekel alapon. Gondolom nem túl sok szakmai elemzés fordul meg errefelé. Szóval hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy olyan kijelentés, hogy a Gottlieb szénája nem áll túl jól, mert talán nem jó az elektronikája. Gyorsan megjegyzem, hogy zöldfülűként csak ezt az egyet ismerem, meg vagy ezernyi más korabeli és későbbi elektronikát, amit életemben már szétkaptam vagy megjavítottam... Szóval még az is lehet, hogy a többi flipperelektronika ezerszer okosabb, mint ez. De ez sem buta! Sőt...A régi, 1980 előtti System 1-es vezérlésű gépek után jött a System 80, 80A és 80B, amiket aztán a System 3 követett 1990 után. A System 80-as szériájú vezérléssel kb. 50 féle gépet gyártott gyártott a Gottlieb kb. 10 éven át, darabját kb. 3000-es példányszámban, így több, mint 50.000 gép készült ezzel a vezérléssel. (Forrás: http://www.pinwiki.com/wiki/index.php?title=Gottlieb_System_80) Számomra ezek után meglepő, hogy itthon "ritkának" számít.Szakmai szemmel nézve "tankönyvi" tervezése van a gépnek: egy 6502 (A Commodore gépekben használt, és annó nagyon jó processzornak számító) CPU-ra épül, 2 db 4 KByte-os maszkprogramozott ROM-mal, és egy vagy két játék EPROM-mal, melyek mérete 2, max. 8 kByte lehetett. A perifériákkal a kapcsolatot 3 db 6532-es periféria vezérlő tartja, melyeket normál TTL IC-kből kialakított védőhálózat vesz körül, így még elkötés esetén sem károsodhatna a központi egység, max. valamelyik olcsó alkatrész ég le. Tartalmaz továbbá 1 Kbit (128 byte) nem felejtő, elemmel védett RAM-ot, 32 beállító kapcsolót, és egy 8*8-as érzékelő mátrixot, amivel max. 64 bemeneti érzékelőt tud lekezelni. A kimeneti oldalon - egy külön végfok panellel - max. 52 lámpát és relét/szolenoidot tud meghajtani. A kimenetek rém egyszerű kialakításúak, nagyobb áramoknál darlington tranyókkal.A három processzorpanel között a legnagyobb különbség a kijelző-meghajtásban van: a 80-as vezérlő csak 6 számjegyes kijelzőket tudott meghajtani, a 80A-s már 7 számjegyeseket is, míg a 80B már betűket is ki tudott írni. A 80A szériában egészen pontosan 3 db nyolc(!)szegmenses szegmens dekóder van, és 16 kimenetű digit multiplexer, így összesen 48 számjegyet/jelet tudott meghajtani a különféle kijelzőkön. A 80B-t nem néztem pontosan, gondolom csak a jelek számát növelték meg picit. A másik nagy különbség a 80 és 80A között, hogy a 80A már tartalmaz egy naplózást, hogy hányszor használták a gépet, mennyi időt játszottak vele, stb., ill tartalmaz egy tökéletes öntesztet, amivel a beállító kapcsolóktól kezdve a 64-es bemeneti mátrixon át a LED- és szolenoid meghajtásig minden letesztelhető, az eredményeket pedig a kijelzőre is kiírja. Ezzel gyakorlatilag maga a vezérlő szakmai szempontból egy hibátlan tervezésnek és konstrukciónak tekinthető (a kor színvonalán persze).Annak ellenére, hogy az egyes gépek esetenként más-más hangpanelt tartalmaztak (volt sima hang és hang+beszéd panel is), ill. voltak kisebb változások a tápellátásban, igazából még akár egymásba is át lehetne alakítani az egyes vezérléseket, annyira kicsi köztük a különbség. Sőt, érdekességképpen megjegyezném, hogy sejtésem szerint a játék EPROM nem is kódot, hanem valamiféle egyedi makrónyelvet tartalmazhatott, és a gép teljes intelligenciája (a bemenetek szkennelése, a kimenetek meghajtása, öntesztje, stb.), mind a két maszkprogramozott ROM-ban van. A Gottlieb így tudott futószalagon ennyi féle gépet legyártani azonos vezérléssel. Így tulajdonképpen nem lenne nagy feladat ezt a makrónyelvet visszafejteni, és onnantól fogva bárki építhetne magának saját flippert max. 64 bemeneti és 52 kimeneti ponttal. Nem hiszem, hogy erre találna egyszerűbben átalakítható univerzális vezérlőt, mint a Gottlieb System 80-as rendszere.Ahogy a neten található írások is egybehangzóan állítják, a Gottlieb halála a rosszul megválasztott, olcsó panel-élcsatlakozós rendszer volt, IDC bekötéssel. Ez utóbbi kifejezés a szigetelés-letoló csatlakozó angol rövidítése, azaz egyszerűen fogalmazva egy V alakú kés belevágott a vezeték oldalába, és átvágta a szigetelést. Mivel azonban a vezetékeket nem rögzítette semmi egymáshoz, a csatlakozás meg egy apró kis felületen történt, a rezgés, a hőtágulás és az oxidáció bevégezte a gépcsalád sorsát - holott a javítás rendkívül egyszerű: a csatlakozó műanyag házából az IDC betételemeket könnyen ki lehet szedni, és ún. sajtolt, vagy szaknyelven krimpelt betétre ki lehet cserélni. Onnantól fogva a vezetékek nem kis felületen csatlakoznak, hanem megfelelő sajtoló kéziszerszám esetén szó szerint megfolyik a réz, és olyan tömör lesz a csatlakozás, hogy oda sem por, sem nedvesség többé be nem tud hatolni. Az átalakítás ráadásul filléres költségű, max. kicsit munkaigényes. A másik problémája a földelések elégtelen volta, amit szintén pár plusz vezetékkel orvosolni lehet. A harmadik típushiba inkább a korra jellemző, amikor ezek a gépek készültek, ezek pedig az elektrolit kondenzátorok kiszáradása. Ezekben kb. egy elektrolit az egyik vezeték, amely a melegedéstől elpárologva, besűrűsödve az áram útjában járulékos ellenállást képez, ami a kondenzátor egyszerű kimérésével nem vehető észre, de az üzemszerű működésben mégis gondokat okoz, így gondolkodás nélkül cserélni kell őket. Ezen fő típushibák javítása után a gépnek - szigorúan szakmai szemmel nézve - semmi oka sincs arra, hogy ne működjön akár egy örökkévalóságig tovább. (Számomra pl. döbbenetes, hogy az összes relének és szolenoidnak szerepel a pontos menetszáma, vezetékvastagsága és tekercsellenállása is a kézikönyvében, így bármelyik leégése után könnyűszerrel reprodukálható. A vezetékek színezése pedig még 30+ év elteltével is jól látható, a dokumentáció meg több, mint egyértelmű ezen a téren. Eddig egy álom a gép...)Hogy ez tényleg így van-e (mármint hogy örök életű lesz-e utána), rövidesen kiderül. A csatlakozókhoz már megtaláltam a megfelelő betételemet, sajtolás után egy hajszálnyit összébb kell nyomni laposfogóval, és akkor úgy cuppan be az eredeti műanyag csatlakozó házba, mintha gyárilag ide lett volna tervezve. Összenyomás nélkül is belemegy, csak akkor kicsit feszegetni kell. De a max. 0,1 mm-es eltérést okozhatta az is, hogy ~30 év alatt kicsit összébb ment a műanyag csatlakozó háza az öregedéstől.Aki ezt idáig elolvasta, az a jobb tenyerével végezzen a bal vállán rövid ideig tartó periodikus rezgőmozgást, és közben félhangosan mormolja el, hogy "Gratulálok magamnak!"
... "Gratulálok magamnak!"
A pénztárca takarékos a festés szép a szintereztetés -új láb vásárlás cirka 90 eu.+ posta (ha nincs szerencséd a járulékok)
Gratulálunk neked, maradj lelkes mert "szerelgetni szeretünk " de az elektronika javításhoz általában full hülyék vagyunk.