Kopott playfieldek – javítani vagy sem?

 

A playfield állapota egy flipper gép megjelenésének az egyik meghatározó tényezője. Playfieldről koszt eltávolítani és a pályán található alkotóelemeket lehet cserélni vagy javítani, de milyen lehetőségeket lehet találni, ha maga a pályát tarkítják komoly sérülések? Mikor érdemes nekiindulni egy javításnak?

 

Azon kívül, hogy egy szép és tiszta playfielden a golyó mozgása szebb és élvezetesebb, a flipper gépek vásárlásakor az egyik – ha nem a legjelentőbb kérdés pont a playfield állapota.

A kérdés ilyen esetekben persze mindig felmerül, hogy érdemes-e az esetleg ritkán eladósorba lépő, már rég óta keresett gépet kopott playfieldel megvenni.

 

Természetesen, ha kéznél van egy jó állapotú másik pálya, akkor természetesen a csere a legjobb megoldás, de sok olyan eset van, amikor külön pályát nem lehet szerezni, vagy csak komoly áron megszerezhető NOS playfield, overlay vagy egyéb repró lehetőségek állnak fenn, akár a gép valós árának többszöröséért.

 

Komolyabb playfield kopásokkal elsősorban régebbi playfieldeken lehet találni. Ekkor még gyárilag nem védték a pályákat különféle védőlakk rétegekkel, mint a például a 1992 után gyártott Williams/Bally gépeken a Diamond Plate bevonat.
 

A gyári védőlakk persze nem jelent teljes védelmet, hisz újabb gépeken is találhatóak komoly sérülések kitett helyeken, rosszul beállított flipperkarok okozta sérülések esetén vagy kopott golyók miatt. A modern gépeket lévő sérülések azonban többnyire pontszerűbbek és szinte csak lokálisak, eltérően a régebbi gépektől, amelyek felülete akár szélsőséges esetekben egybefüggően 70%-ban is lekopott.

 

Az alábbi képekkel és három saját playfielden mutatnám be, hogy kisebb illetve nagyobb hibákat fáig kopott playfieldek esetén milyen eredménnyel lehet házilag kijavítani és hogyan lehet a csúnyából szebbet alakítani.  

 

Mivel a régebbi gépeken van lehetőségünk komoly javításokat végezni – bárcsak ne kellene – a bemutatott példák a gyári védőlakk előtti korok példái.

 

Gorgar - 1979

 

A Gorgar egy régi Williams gép, System 6 elektronikával. A gép fő érdekessége hogy az első beszélő darab volt és egyben egy viszonylag ismertebb gép ebből a korból emiatt.

 

Alapjában véve egy viszonylag jó állapotú de fakónak mondható Gorgar playfield volt a kiindulópont. Egy komoly többszöri tisztítás után a pálya eredeti színei némileg megjelentek és a pálya fakósága is részben eltűnt. Azonban további kopási hibák is ezzel együtt előkerültek. Egy komoly többszöri tisztítás után a pálya eredeti színei némileg megjelentek és a pálya fakósága is részben eltűnt. Azonban további kopási hibák is ezzel együtt előkerültek.

 

A pályán kettő hiba egyből észrevehető. A Gorgar playfield egy pálya alatti mágnessel rendelkezik, amely a golyót megragadja néhány pillanatig, amikor a pályán lévő Snake-Pit névvel ellátott hátsó barlangot eltalálja a játékos.

 
A jelen pályán valami elektronikai hiba miatt a mágnes folytonos működésbe lépett és ennek következményeképpen felhevült. Olyan hőmérsékletet eredményezett, hogy a pálya alsó felülete szénné égett. A hőmérséklet elegendő volt hogy a pálya felületén lévő festés is feketére égett és felhólyagosodott. A kígyó fej minta, ami eredetileg a pályát díszítette felismerhetetlenségig égett. Egyébként furcsa hogy senki sem észlelte a hibát mivel a mágnes mindig aktiválva lehetett.
 
 

Kész leégés a kígyó számára

 

A másik egyből észrevehető hiba: az egyik flipperkar felett pontszerűen kikopott és a pálya alsó részein kisebb kopásfoltok. A férfi harcos lábának és csípőjének egy része is megsemmisült.

 

A pályát ezen kívül számtalan kisebb hiba tarkította, főleg a pálya alsó térfelén. Ezekből egyik sem jelentett önmagában komoly hibát de csoportosan már igen. Egyes insert-ek kontúrjairól is a fekete lekopott. 
 
 
 
Régi pályákról a mylar fóliákat el kell távolítani, amennyiben később lakkréteggel szeretnénk a pályát megvédeni. A mylar fóliákat nagyon óvatosan kell leszedni, hisz a régi festéket könnyen rántja magával.

 

A legnagyobb gondot a komoly sérülések jelentették. A pálya alján lévő elszenesedett rétegek lecsiszolása után kétkomponensű műszál erősítésű gyantával erősítettem meg. A csiszolás után az ép fa, becslés szerint 1 mm vastagságú maradt, tehát majdnem átlyukadt a pálya. A pálya tetején lévő sérülést lecsiszoltam és néhány réteg fehérrel lealapoztam. A mintát ecsettel visszafestettem.

 

A karok feletti pályarész és a számtalan kis hiba szintén több óra ecset munkával jár. 

 

A pálya a javítások után több réteg kétkomponensű védő lakk réteget kapott, hogy a javításokat s a pályát megvédje. A pálya ez által a csillogását is visszanyerte.

 

A végső összkép
 
 
Karoknál is javult a helyzet a javítások és fekete kontúrok pótlása után
 
 
 
A Snake-Pit is megszépült. Nem, a látszó vonal nem hiba, hanem a vaku miatt látszó fólia éle, amit a pálya alatti mágnes miatt helyeztem fel
 
 
 
Xenon – 1980

 

A második példa egy mérföldkő a flippervilágban. A Bally gyár Xenon-ja. A pálya önmagában egy grafikai remekmű és véleményem szerint ebből a korból az egyik legszebb gép. A Xenon gépek közkedveltsége miatt általában a pályák többsége ma már nagyon rossz állapotban található. Az én példányom sem kivétel szép kaszni és fejjel de kopott pályával. Ismét egy többszöri komoly tisztítás után javult az összkép de a hibák is megjelentek. Amíg a komoly kopásokat a fekete matt kosz a háttérbe szorította a tisztítás után ezzel szemben nagyon előkerültek és feltűntek.

 

A kiinduló helyzet. Ebből mit lehet kihozni?
 
 
 
A pályán apró hibák tucatjai kerültek és a kilövősávból érkező golyó kikoptatott egy felső ívet. Ezeket a szürke por idáig eltüntette.
 
 
A fő fejfájás: a karok feletti részek és a pálya alsó felének komoly sérülései. A karok feletti szövegek hiánya. Vajon ide mi volt írva eredetileg?Ráadásul a jobb oldalon lévő függőleges droptarget sor insertjei körül is megsemmisült a grafika.
 
 

A női arc melletti jobb piros folt is szinte teljesen felületén lekopott, csak valaki filctollal pótolta. Érdekességképpen megjegyzem hogy az amerikai fórumokon a 40%-os pályafelület kopást még menthetőnek tartják! Tehát ez a playfield még akár jónak is mondható. Régebben valamikor már valaki filctollakkal próbált visszafesteni lekopott feliratokat is, de ez nem hosszú távú megoldás.

 
A mylar fóliák leszedése után további hibák keletkeztek a bumper-ek körül. A golyók a pattogó mozgás miatt több helyen pikkelyessé törték a bumperek körül elhelyezett mylar gyűrűk alatti festék rétegeket. A mylarral együtt némi festék is így feljött. Azt még persze említenem kell, hogy a többszöri sikálás közben még keletkezett némi festék veszteség.

 

Egy ilyen mértékű javítás elképzelhetetlen példakép nélkül. Az interneten talált Xenon pályákról készült fotók alapján dolgoztam és innen tudtam meg, hogy a hiányzó szövegeket hogyan pótoljam.

 

A Xenon méretű sérülések esetében egy teljes festés és védőlakk volt az egyedüli járható jó megoldás. A playfield javítása ecsettel és airbrush használatával készült. A pályán lévő hibák kijavítása becslés szerint 25 órát vett igénybe. A munkában az öcsém, Kókay Máte is részben közreműködött.

 

A hölgy arcát, vállait és vállainál elhelyezkedő szimmetrikus sávokat lassú kézi munkával sikerült visszaállítani.

Egy ilyen mértékű javításhoz elsősorban idő és türelem kell. Ezen kívül egy jó airbrush felszerelést és jó ecseteket javasolok.
 
Festékekről többen kérdeztek már és szerintem mindenképpen vízbázisú festékekkel jó dolgozni. A modellboltokban kapható típusok – mint a Revell, Testor és Tamiya - jól megfelelnek. Ezek nem károsítják a meglévő grafikát és ha esetleg festés rosszul sikerülne, akkor 5-8 percen belül felhordás után is lemosható. Ezekkel még fejüveget is javítani lehet, bár ezt még nem próbáltam. Ha nem muszáj akkor a hígító bázisú verziókat kerülni kell, mert nehezebb dolgozni velük és nem javíthatóak könnyen. Akkor érdemes csak dolgozni velük ha speciális „neon” hatású vagy ha a vízbázisúakból kikeverhetetlen árnyalatról van szó.

 

Egy kopott pályát véleményem szerint mindig meg kell védeni. Egy ilyen méretű kopás esetén további játék csak a kopások gyors terjeszkedését eredményezi.

Modern Diamond Plate-el ellátott pályákon elegendő egy kis mylar vagy hasonló fólia darabkát ragasztani a kialakult apró sérülésre. Így a pályán nyugodtan lehet játszani tovább. A fólia későbbi időpontban óvatosan felszedhető és festési javításokat ez után is lehet végezni. Régebbi gépeknél ezt az ideiglenes megoldást nem ajánlom, hisz az ideiglenes fólia felszedése szinte biztosan magával rántja még ép festéket.

 

Apró gödröket és karcolásokat önmagában néhány festék réteggel el lehet tüntetni. A Komolyabb gödröket és pálya serüléseket ismét többkomponensű gyanta anyagokkal lehet jól javítani. Gyantával erősen deformálódott pálya éleket lyukaknál és scoopok körül is lehet jól javítani – mint például általában Creature from the Black Lagoon, Monster Bash és hasonlóak esetén.

 

Egy kopott pálya esetén el kell dönteni hogy egyáltalán érdemes-e nekiindulni és akár órák tucatjait áldozni egy pályára. Megéri-e a munkát?

 

Szerintem nagy és homogén foltokkal nincsen probléma, még ha nagyobb kiterjedésűek is, gyorsan javíthatóak. Ugyanígy az egyenes szélesebb vonalakkal és sávokkal. Ívek és vonalak amennyiben vastagságuk van – 3-4 mm felett – szintén egyszerűen kivitelezhetőek. Vékonyabb, éles ívek és vonalakhoz a tökéletes kéz és ügyesség sem garancia. Lassan, többször nekiindulva sikerrel lehet járni akár kézzel is, de könnyebb ha maszkolásos technikával és a festék fújásával lehet dolgozni. A legkönnyebb szerintem az egyedi rajzok, árnyékok és már-már szabadkézi ábrák. Még ha kissé eltérőre is sikerül akár az eredetihez képest észrevehetetlen ha egy eredeti playfield-ről készült fotóval hasonlítunk össze valamit. Ilyenek egy playfielden például felhők, amorf színfoltok vagy akár egy pályára festett figura egyedi karja és keze.

 

Három kimondottan kihívó témakörrel lehet találkozni.

 
Ezek a raszteres átmenetek és festések, erős szimmetriával kidolgozott grafikák és feliratok és szövegek. Rasztereknél mindig helyzettől függő megoldásokat kell választani. Szimmetria maszkolás és kézi technikák és akár a pályán lévő ceruzás és körzős szerkesztésekkel állítható vissza. Itt fontos a precizitás hisz az emberi szem szimmetriára kimondottan érzékeny. Már egy-egy milliméter eltérés is könnyen észrevehető, ha szem előtt van az adott motívum. Az írások pótlása okoz mindig komoly munkát. Ecsettel visszafesteni betűket és szövegeket időigényes és fárasztó.

 

A hibák javítása után természetesen védőlakkot kapott a Xenon több rétegben és ismét használhatóvá vált a playfield.

 

A lakkozásról nem írnék most részletesen, de ami fontos: hagyni kell a pályát minimum egy hónapig lakkozás után pihenni, mert még addig is szilárdul még molekulárisan a lakk és ha a kellő idő kivárása nélkül mylar vagy védőfólia darabokat ragasztunk rá akkor nem tud párologva távozni a lakkból az oldószer. Ezért ne is tartsuk a lakószobában ez idő alatt.

 

Ez lett az eredmény…
 
 
 
Javult az összkép
 

 
Hihetetlenül sokat számít az összképen a sok apró pöttyjavítás és kontúrok helyrehozása:
 
 
A részletekben rejlik a lényeg
 
 
Insertek javítva
 
 
Arc helyreállítva…
 
 
… és a kilövősáv is.
 

 
Csillog…
 

 
 
The Machine: Bride of Pinbot – 1991

 

Ez egy szempontból egy kimondottan szerencsétlen gép. Pont a Diamond Plate előtti korszak utolsó képviselője a FunHouse géppel együtt. Nagy kár, hiszen a TM:BOP egy valóban gyönyörű gép mely nagyon népszerű volt saját korában és hát persze még ma is keresett darab emiatt. Általában sok bennük a kilométer és a pálya felépítéséből eredő erősen megszabott golyó útvonalak – loopok és sávok - miatt a golyók a playfielden már szinte barázdákat vájnak ezeken a kitett helyeken.

 

Gyönyörű barna kosz és kopás sávok. Eredetileg nem ilyen lehetett.
 

 
 

Adott tehát egy közepes állapotú pályával rendelkező TM:BOP. A sérülések lehetnének akár súlyosabbak is, de így is elég zavaróak játék közben. Az állapota a kis baloldali loop-nál az általam játszott első 30-40 játszma után is már észrevehetően pikkelyesedett a festés. Elhatároztam, hogy megpróbálom javítani és megvédeni a pályát.

 

 A TM:BOP egy nagyobb méretű gyári mylarral rendelkezik ami megvédi a pálya látható részeit. Ezt leszedni óvatosan és nagyon lassan lehet. Szerencsére sérülésmentesen tudtam leoperálni a pályáról.

 

A szokásos tisztítás után két fő problémakör adódott. Elsősorban az erősen kitaposott ösvényeket kellett rendbe hozni. A golyók koszos kopásokat eredményeztek rámpák és ejtő pontoknál is. Hiába tisztítottam ezeket rendületlenül, nem tűntek el az elszíneződések. A teljes sávok újrafestése mellett döntöttem.

 

A mylar által védett és nem védett területek közötti erős kontraszt. Újabb, rámpákkal felszerelt gépek tipikus hibái: A két inlane-be érkező golyók nyomai. Ezeket javítani könnyen lehet.
 

 
 
Másodszor egy komoly szín elváltozási jelenség lépett fel. A mylar azon kívül, hogy védte a pályát, a védett területen nem hagyta öregedni és elszíneződni a festést. A mylar védelme nélkül pedig a nikotin és a levegő megtette a hatását a védtelen heyleken. Ez erősen kontrasztos vonalakat eredményezett a mylar elei mentén, mely főleg a szürke felületeken tűnt fel erősen. Elterveztem, hogy a szürkéket újrafestem, hogy egységessé váljon a pálya.
 
 
A rámpák eleje is meggyötörte a playfieldet. Szintén javítani kell.  Mi lett belőle? Lakkozás utáni összkép
 
 
Javult az inlane…
 
 
…a rakéta kopása…
 
 
 
…a rakéta kopása…ecstasy!
 

 
 

Az eredményeket tekintve véleményem szerint megéri a pályákat javítani még ha esetenként jelentős időt vesz igénybe. A három kopottabb gép három szép élettelibb géppé változott.

 

Tökéletes eredményt persze nem szabad és nem lehet elvárni, mert ami már javított az nem lehet soha eredeti. Azonban úgy szinte mindig lehet javítani, hogy üveg alatt észrevehetetlen legyen a hiba és ennél többre nincsen is többnyire szükség.

 

Külön megköszönném azoktól, akik segítettek a gépek megszerzésével vagy felújításával kapcsolatosan: RECON, SOKOL, IZS-49, Kókay Máte

 



Szólj hozzá a fórumban !


Készítette: GKO