A playfield állapota egy flipper gép megjelenésének az egyik meghatározó tényezője. Playfieldről koszt eltávolítani és a pályán található alkotóelemeket lehet cserélni vagy javítani, de milyen lehetőségeket lehet találni, ha maga a pályát tarkítják komoly sérülések? Mikor érdemes nekiindulni egy javításnak?
Azon kívül, hogy egy szép és tiszta playfielden a golyó mozgása szebb és élvezetesebb, a flipper gépek vásárlásakor az egyik – ha nem a legjelentőbb kérdés pont a playfield állapota.
A kérdés ilyen esetekben persze mindig felmerül, hogy érdemes-e az esetleg ritkán eladósorba lépő, már rég óta keresett gépet kopott playfieldel megvenni.
Természetesen, ha kéznél van egy jó állapotú másik pálya, akkor természetesen a csere a legjobb megoldás, de sok olyan eset van, amikor külön pályát nem lehet szerezni, vagy csak komoly áron megszerezhető NOS playfield, overlay vagy egyéb repró lehetőségek állnak fenn, akár a gép valós árának többszöröséért.
A gyári védőlakk persze nem jelent teljes védelmet, hisz újabb gépeken is találhatóak komoly sérülések kitett helyeken, rosszul beállított flipperkarok okozta sérülések esetén vagy kopott golyók miatt. A modern gépeket lévő sérülések azonban többnyire pontszerűbbek és szinte csak lokálisak, eltérően a régebbi gépektől, amelyek felülete akár szélsőséges esetekben egybefüggően 70%-ban is lekopott.
Az alábbi képekkel és három saját playfielden mutatnám be, hogy kisebb illetve nagyobb hibákat fáig kopott playfieldek esetén milyen eredménnyel lehet házilag kijavítani és hogyan lehet a csúnyából szebbet alakítani.
Mivel a régebbi gépeken van lehetőségünk komoly javításokat végezni – bárcsak ne kellene – a bemutatott példák a gyári védőlakk előtti korok példái.
Gorgar - 1979
A Gorgar egy régi Williams gép, System 6 elektronikával. A gép fő érdekessége hogy az első beszélő darab volt és egyben egy viszonylag ismertebb gép ebből a korból emiatt.
Alapjában véve egy viszonylag jó állapotú de fakónak mondható Gorgar playfield volt a kiindulópont. Egy komoly többszöri tisztítás után a pálya eredeti színei némileg megjelentek és a pálya fakósága is részben eltűnt. Azonban további kopási hibák is ezzel együtt előkerültek. Egy komoly többszöri tisztítás után a pálya eredeti színei némileg megjelentek és a pálya fakósága is részben eltűnt. Azonban további kopási hibák is ezzel együtt előkerültek.
A pályán kettő hiba egyből észrevehető. A Gorgar playfield egy pálya alatti mágnessel rendelkezik, amely a golyót megragadja néhány pillanatig, amikor a pályán lévő Snake-Pit névvel ellátott hátsó barlangot eltalálja a játékos.
Kész leégés a kígyó számára
A másik egyből észrevehető hiba: az egyik flipperkar felett pontszerűen kikopott és a pálya alsó részein kisebb kopásfoltok. A férfi harcos lábának és csípőjének egy része is megsemmisült.
A legnagyobb gondot a komoly sérülések jelentették. A pálya alján lévő elszenesedett rétegek lecsiszolása után kétkomponensű műszál erősítésű gyantával erősítettem meg. A csiszolás után az ép fa, becslés szerint 1 mm vastagságú maradt, tehát majdnem átlyukadt a pálya. A pálya tetején lévő sérülést lecsiszoltam és néhány réteg fehérrel lealapoztam. A mintát ecsettel visszafestettem.
A karok feletti pályarész és a számtalan kis hiba szintén több óra ecset munkával jár.
A pálya a javítások után több réteg kétkomponensű védő lakk réteget kapott, hogy a javításokat s a pályát megvédje. A pálya ez által a csillogását is visszanyerte.
A második példa egy mérföldkő a flippervilágban. A Bally gyár Xenon-ja. A pálya önmagában egy grafikai remekmű és véleményem szerint ebből a korból az egyik legszebb gép. A Xenon gépek közkedveltsége miatt általában a pályák többsége ma már nagyon rossz állapotban található. Az én példányom sem kivétel szép kaszni és fejjel de kopott pályával. Ismét egy többszöri komoly tisztítás után javult az összkép de a hibák is megjelentek. Amíg a komoly kopásokat a fekete matt kosz a háttérbe szorította a tisztítás után ezzel szemben nagyon előkerültek és feltűntek.
A női arc melletti jobb piros folt is szinte teljesen felületén lekopott, csak valaki filctollal pótolta. Érdekességképpen megjegyzem hogy az amerikai fórumokon a 40%-os pályafelület kopást még menthetőnek tartják! Tehát ez a playfield még akár jónak is mondható. Régebben valamikor már valaki filctollakkal próbált visszafesteni lekopott feliratokat is, de ez nem hosszú távú megoldás.
Egy ilyen mértékű javítás elképzelhetetlen példakép nélkül. Az interneten talált Xenon pályákról készült fotók alapján dolgoztam és innen tudtam meg, hogy a hiányzó szövegeket hogyan pótoljam.
A Xenon méretű sérülések esetében egy teljes festés és védőlakk volt az egyedüli járható jó megoldás. A playfield javítása ecsettel és airbrush használatával készült. A pályán lévő hibák kijavítása becslés szerint 25 órát vett igénybe. A munkában az öcsém, Kókay Máte is részben közreműködött.
A hölgy arcát, vállait és vállainál elhelyezkedő szimmetrikus sávokat lassú kézi munkával sikerült visszaállítani.
Egy kopott pályát véleményem szerint mindig meg kell védeni. Egy ilyen méretű kopás esetén további játék csak a kopások gyors terjeszkedését eredményezi.
Modern Diamond Plate-el ellátott pályákon elegendő egy kis mylar vagy hasonló fólia darabkát ragasztani a kialakult apró sérülésre. Így a pályán nyugodtan lehet játszani tovább. A fólia későbbi időpontban óvatosan felszedhető és festési javításokat ez után is lehet végezni. Régebbi gépeknél ezt az ideiglenes megoldást nem ajánlom, hisz az ideiglenes fólia felszedése szinte biztosan magával rántja még ép festéket.
Apró gödröket és karcolásokat önmagában néhány festék réteggel el lehet tüntetni. A Komolyabb gödröket és pálya serüléseket ismét többkomponensű gyanta anyagokkal lehet jól javítani. Gyantával erősen deformálódott pálya éleket lyukaknál és scoopok körül is lehet jól javítani – mint például általában Creature from the Black Lagoon, Monster Bash és hasonlóak esetén.
Egy kopott pálya esetén el kell dönteni hogy egyáltalán érdemes-e nekiindulni és akár órák tucatjait áldozni egy pályára. Megéri-e a munkát?
Szerintem nagy és homogén foltokkal nincsen probléma, még ha nagyobb kiterjedésűek is, gyorsan javíthatóak. Ugyanígy az egyenes szélesebb vonalakkal és sávokkal. Ívek és vonalak amennyiben vastagságuk van – 3-4 mm felett – szintén egyszerűen kivitelezhetőek. Vékonyabb, éles ívek és vonalakhoz a tökéletes kéz és ügyesség sem garancia. Lassan, többször nekiindulva sikerrel lehet járni akár kézzel is, de könnyebb ha maszkolásos technikával és a festék fújásával lehet dolgozni. A legkönnyebb szerintem az egyedi rajzok, árnyékok és már-már szabadkézi ábrák. Még ha kissé eltérőre is sikerül akár az eredetihez képest észrevehetetlen ha egy eredeti playfield-ről készült fotóval hasonlítunk össze valamit. Ilyenek egy playfielden például felhők, amorf színfoltok vagy akár egy pályára festett figura egyedi karja és keze.
Három kimondottan kihívó témakörrel lehet találkozni.
A hibák javítása után természetesen védőlakkot kapott a Xenon több rétegben és ismét használhatóvá vált a playfield.
A lakkozásról nem írnék most részletesen, de ami fontos: hagyni kell a pályát minimum egy hónapig lakkozás után pihenni, mert még addig is szilárdul még molekulárisan a lakk és ha a kellő idő kivárása nélkül mylar vagy védőfólia darabokat ragasztunk rá akkor nem tud párologva távozni a lakkból az oldószer. Ezért ne is tartsuk a lakószobában ez idő alatt.
Ez egy szempontból egy kimondottan szerencsétlen gép. Pont a Diamond Plate előtti korszak utolsó képviselője a FunHouse géppel együtt. Nagy kár, hiszen a TM:BOP egy valóban gyönyörű gép mely nagyon népszerű volt saját korában és hát persze még ma is keresett darab emiatt. Általában sok bennük a kilométer és a pálya felépítéséből eredő erősen megszabott golyó útvonalak – loopok és sávok - miatt a golyók a playfielden már szinte barázdákat vájnak ezeken a kitett helyeken.
Adott tehát egy közepes állapotú pályával rendelkező TM:BOP. A sérülések lehetnének akár súlyosabbak is, de így is elég zavaróak játék közben. Az állapota a kis baloldali loop-nál az általam játszott első 30-40 játszma után is már észrevehetően pikkelyesedett a festés. Elhatároztam, hogy megpróbálom javítani és megvédeni a pályát.
A TM:BOP egy nagyobb méretű gyári mylarral rendelkezik ami megvédi a pálya látható részeit. Ezt leszedni óvatosan és nagyon lassan lehet. Szerencsére sérülésmentesen tudtam leoperálni a pályáról.
A szokásos tisztítás után két fő problémakör adódott. Elsősorban az erősen kitaposott ösvényeket kellett rendbe hozni. A golyók koszos kopásokat eredményeztek rámpák és ejtő pontoknál is. Hiába tisztítottam ezeket rendületlenül, nem tűntek el az elszíneződések. A teljes sávok újrafestése mellett döntöttem.
Az eredményeket tekintve véleményem szerint megéri a pályákat javítani még ha esetenként jelentős időt vesz igénybe. A három kopottabb gép három szép élettelibb géppé változott.
Tökéletes eredményt persze nem szabad és nem lehet elvárni, mert ami már javított az nem lehet soha eredeti. Azonban úgy szinte mindig lehet javítani, hogy üveg alatt észrevehetetlen legyen a hiba és ennél többre nincsen is többnyire szükség.
Külön megköszönném azoktól, akik segítettek a gépek megszerzésével vagy felújításával kapcsolatosan: RECON, SOKOL, IZS-49, Kókay Máte
Készítette: GKO
