Flipper felújítás - Mind megőrülünk?

 
Különbözőek vagyunk. Más-más flippereket vásárolunk, más anyagi lehetőségeink, és más céljaink is vannak.  Az alábbi cikket nem tanácsnak, nem iránymutatásnak, sokkal inkább gondolatébresztőnek szánom.
 
Mikor az első két flipperemet vásároltam (igen egyszerre kettő „kellett”, azt hittem kincset találtam…) a rövid euforikus örömömet hamar kiábrándultság, és igen hamar, a gépek visszavitele követte. Egyszerűen nem volt meg a szükséges tudásom/tapasztalatom, azt éreztem ezekből, sosem lehet normális flippert varázsolni (egy közepes állapotú Mousin Around-ról és egy Soccer Kings-ről volt szó. Ma már! Alig pár hónapos meló ).
 
Azóta eltelt pár év. Arra kellet azonban rádöbbenem, hogy a helyzet semmivel sem lett egyszerűbb. A flipper felújítás (egyeseknél joggal használhatjuk a restaurálás szót) egy tanulási folyamat. Véget nem érő. Hiába hiszed azt "elkészültél", hogy már sosem fogod tudni jobban felújítani a gépedet. Elég csak elugrani pl. Huszihoz, ahol észre veszed, hogy a tekercsek forrasztása után mennyire igényes megoldás a zsugorcső használata...
És már pácban is vagy, fejvesztve keresed az optimális átmérőjű zsugorcsövet valamelyik áruházban. Hiába alkalmazod a technikát a következő gép felújításánál az agyadban már ott motoszkál a gondolat….Francba… A többi gépet is így kellett volna megcsinálnom. Véget nem érő folyamat ez, ami néha az elmebetegség határát súrolja, néha csak az „igényesen felújítom”, kategóriát jelenti.

 
 
 

Más példa. Flipper lábak. Hangsúlyos, „jól látható” része a flippernek. Amikor kezdtem a folyamat egyszerű volt:

Láb levesz, talp kiszenved, víz+különböző mosogató szerek, összerak, talp gépzsír (a mínusz egyedik szintet, a  „megérkezett a gép” gyorsan fújkáljuk össze Clinel lelki állapotot szándékosan,kihagytam).

A folyamat fejlődik...
 
Láb levesz, talp kiszenved, rozsdamaróval keneget,víz+különböző mosogató szerek, összerak, talp gépzsír, lábak szilikon olajjal kenegetés.

Nincs megállás...

Láb levesz, talp kiszenved, víz+különböző mosogató szerek, homokfúvás, szinterezés, (órák hosszan kapargatás, mert a talpakon a mentetet nem csavartuk be ugye, szinterezés előtt…).

Utolsó fázis (kismillió különböző kenceficéről, varázsszer próbáról inkább ne is beszéljünk, tekintsük köztes lépéseknek)...

A szinterezett fekete lábak már igen szépen, megütik a mércét, viszont a króm, és a szürke, hát sajnos az nem ugyanaz.

Elhatározás, nem hagyom magam bosszantani. Aztán fél évvel később már rendelem is a vadiúj króm lábakat (amik k**va drágák, cserébe a krómozásuk kicsit csíkos) csak a két „legfontosabb” flipperre… Amilyen őrült vagyok 2 éven belül az összesen új láb lesz.

Hol a helyes ár/érték/munka arány? Esetembe világos hogy miden gépemhez új lábat kellett volna vennem, mert a munkám+pénzem+utazgatásom+telefonálásom többe került mint egy új láb szett. Persze, ezzel nem azt szeretném hangsúlyozni hogy a flipperünkön csakis vadiúj lábakon állhat, csupán azt érdemes az elején alaposan átgondolnunk mit is akarunk, mi éri meg nekünk.
 
Ismerjük a többi őrültet is.

Azokat akik havonta cserélik a flippereiket (néha egész komoly ráfizetéssel) mert még nem találták meg az „igazit”, azokat akik sorokban, gyűjteményekben gondolkoznak, és persze a „vadászokat” akik mindent megvesznek ami az ár/érték ingerküszöbüket súrolja. Persze a kereskedő/üzemeltető egy külön állatfaj. Látatok Ti már olyan flipper kereskedőt/üzemeltetőt akinek ne lett volna kedvenc gépe, olyan flipperre amit sosem akarna eladni? (privát véleményem egyébként, hogy a jelenlegi kondíciók mellett flippert üzemeltetni sem teljesen normális dolog...)

És persze vannak akik meghúzzák a vonalat és a gyári állapotot célozzák meg. De hol a határ? Egy kis kopás javítás utáni lakkozás, némi ledezés még belefér? Arról az aranyos „Fester bácsiról a lámpával a szájában” már ne is beszéljünk...

Valamiben biztos vagyok. Hiába a legelvakultabb, ne adj isten külföldi vevő kőkemény euróval, egy őrülten (szándékosan nem használom a 100%-os kifejezést) felújított flippert sosem fogunk tudni árában, haszonnal eladni. Aki nem hiszi, írja le egy papírra, minden egyes fillért amit a gépre költött, és számolja hozza a tanulási folyamat költségeit , és nem utolsó sorban azt a „pár” munkaórát. Fanatikusokról beszélek, és nem az élelmes kereskedőkről…

Hogy is kezdtem? Nem tanácsolok? Mégis megteszem. Azoknak akik „még” nem őrültek meg.

Tudjátok, mit akartok, melyik flipper az amit tényleg szeretnétek, és milyenek az anyagi lehetőségeitek, mennyi időtök, és affinitástok van (és persze a lehető-legtöbbet próbáljatok meg tanulni azoktól akik már kijárták az utat. A fórumon minden információ megtalálható. Nincs más feladat olvasni,olvasni,olvasni). Ha a határt nem húzzátok meg csak két dolog állíthat meg. A hely szűke és esetleg a nő.
 
A vége persze úgyis ugyanaz, mert a jelenlegi helyzetetek pár éven belül megváltozik(remélhetőleg több pénzetek, több gépetek lesz, konkrétabb elhatározásotok, több időtök stb.). És  akkor kezdhetitek elölről, vásárolhattok vadiúj lábakat, lakkozhatjátok a playfieldet, csiszolhatjátok a playfield alját, festhetitek a dobozt belülről.

Igen azt amit a kutya se fog sosem megnézni… Mégis milyen jó érzés „őrülten szépet” alkotni…
 

Szólj hozzá a fórumban !


Készítette: Liti (Lugosi András)